2015. július 15., szerda

Kis falunk neve először a 13-14. században szerepel dokumentumokon..
Akkor még két külön településként, mint Péntekfalu és Németfalu, később Kerka előnévvel ellátva.
Református kisnemesek lakták a 17. századtól. Előbb a Bánffyak, majd a Nádasdy család, utoljára herceg Eszterházy Miklós birtokolták a környéket.
1950-től a két ikerfalu együtt, Kerkafalva néven alakult ujjá.
A harmincas években még 500 fő feletti volt a lakosok száma, iskola, posta, bolt, vágóhíd, malom és persze kocsmák voltak a faluban. Most már egyik sincs az alig 120 fős kis településen.
Megmaradtak viszont a régi házak. II. József idejében épült alsó-ausztriai gazdag parasztházak mintájára, melyek csak itt az Őrségben és környékén találhatók meg.
A téglát és cserepet olasz téglavetők készítették a falvak szélén, az itt található kitűnő agyagból.
A házak famunkái, úgy az ács- mint az asztalosmunka az itteni szakemberek különleges –velük született- érzékét dicsérik.
Érdekes, hogy nincsen két egyforma ház, amelyeknek ornamentikája megegyezne, pedig mindegyik gazdagon ellátott díszítésekkel. Ezek a díszek nem hivalkodók, nagyon jó ízlésről tanúskodik, és olyan kőműves munkákról, amelyet sajnos ma nem nagyon találunk.
A képen látható házunk tervrajza, nehéz elképzelni, ez alapján hogyan építették fel ezt a házat
1888-ban?
Mint a rajzon is látható, valamikor ez a ház is négyoszlopos tornáccal épült, amikor mi megvettük, már be volt építve az eleje.
Gondolkodtunk a visszaállításon, de meghaladta volna erőnket, valamint életvitelünkhöz
a mai állapot jobban megfelelt.
Az Őrségre jellemző fagerendás házak mellett e házak is nagyobb megbecsülést érdemelnének, hiszen nem akármilyen szakmunka, amely segítségével felépültek.
Az ország –beleértve Erdély építészeti hagyományait is- legjobban feldolgozott gyűjteménye Malonyai köteteiben található. Sajnos az Őrséggel nem foglalkozott, de a többi tájegység feldolgozásából látható, hogy a XIX.sz. végéig ilyen kivitelezésű házak nem épültek másutt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése