2015. július 15., szerda

Nekünk nincs vendégkönyvünk. Abba vagy kényszeredett udvarias szöveg kerül, vagy még nem „megrágott” gondolatok. Ezek a kis levelek otthonról jöttek, amikor már letisztultak az élmények.

Egy blog-bejegyzésből:
„Első állomásunk, ahová az óta minden reggel visszaindulnék: Kerkafalva.
Tipikus szer-település, olyan végtelen nyugalommal, amit ezer éve keresünk.
Házigazdáink korábban kézműves iparművészek voltak, miután szétesett a Művészeti alap, új foglalkozást kerestek, s a vendéglátásban leltek erre rá. Kicsinyke udvarházukban, egy fantasztikus családi alkotásaikkal teli, gyönyörű galériás lakrészben hallgattuk a csöndet hat napon át. S közben bejártuk a szerek legtöbbjét.
Álomszép volt az Őrség; hajnalban olyan csönd, hogy a kertben halljuk: valaki vagy valami eszi a lepotyogott szilvát. Háziasszonyunk, Marika mondja: egy vegetáriánus róka... idejár, biztos mindig valamit összezabál, s így enyhíti gyomra súlyát. A rendkívül éber Vacak, szürkésfehér pulijuk nem is zargatja ilyenkor.”
Raffael család

******
Kedves Lajos és Marika!
„Elvarázsolt bennünket ez a kis paradicsom, elfeledtük két napra a rohanó világoz, amelyben élünk.
Csodálatos a ház, a virágok, idilli a környezet a kikapcsolódáshoz.
Ígérjük, hogy visszatérünk, amikor már a kandallóba is be tudunk gyújtani.…
Nagyon köszönünk mindent, Kata Laci”
****
Kedves Marcsi, Lajos,
„Ismét nehéz szívvel jöttünk el....
Nagyon nagy öröm volt ott lenni, Kata szülei is átérezhették, amit mi, s együtt ülhettünk az asztalnál mindnyájan péntek este Veletek... Fantasztikus érzés volt.
Üdvözlettel, vigyázzatok Magatokra,”
Laci, Kata

****
Kedves Lajos
„….Csatoltan küldöm a fényképet –az a Galériásban készült, ennek mintájára építettük nyaralónkat, a kép az óta is a konyhánkban lóg..
Az albumon látszik a Vacak, a kékpettyes köcsögben a muskátli….és, hogy nagyon jól éreztük magunkat Kerkafalván.
Szeptember 16.-án tudnánk jönni,….
Megköszönnénk, ha a háziasszony mennyei reggelijeiből, a gombavacsorájából megint kaphatnánk…
..biztosan szívesen élnénk a háziasszony nyújtotta masszázzsal is. A gyerekekkel elmennénk erdőt járni, vonatozni, kirándulni, a szabadban szalonnát sütni.”
…Dóczi-Szabó Noémi.
****
Kedves Marcsi és Lajos!
„Szerencsésen hazaértünk a szép őrségi kirándulásunkból.
Az úton már csak az eső esett, koraestére otthon voltunk.
Köszönjük a szíves vendéglátást, a finom ételeket, mindent!
Reméljük jó év vár mindannyiunkra, és még idén viszontlátjuk egymást!”
Üdvözlettel:
Kori, Orsi, Egon, Gábor
****
Kedves Marcsi és Lali!
„Szeretnénk köszönetet mondani a Nálatok töltött néhány csodás napért.
A gyönyörű hely, a nyugalom, a Ti kedves személyetek biztosíték volt arra, hogy kipihenve, feltöltődve térjünk haza.
Az első benyomás számomra mindig nagyon fontos, és amikor megláttam a házatokat, nem is keresgéltem tovább, tudtam, jó helyre kerülünk.
….Munkátokhoz, életetekhez sok-sok erőt és lelkesedést kívánunk!”
Üdvözlettel: Éva és Zoli
*****
Drága Marcsi és Lajos!
„Tegnap szerencsésen megérkeztünk, nagyon jó volt az út, amit Lajos mondtál nekünk.
Édesanyáméknak, ahogy tartottam az élménybeszámolót el is döntötték, hogy menni fognak ősszel.
….Még egyszer nagyon köszönünk mindent, a kedvességeteket, a beszélgetéseket, és a finomabbnál finomabb ételeket, amiket készítettetek nekünk.
Várjuk az októberi viszontlátást!”
Kinga és a család
****
Kedves Marcsi! Kedves Lajos!
„Remek volt Nálatok a nap és az éj
Isteni volt a koszt és a kvártély
Egyedül csak az volt a ciki
Balul ütött ki a rikitiki.
Bosszúm kemény lesz és ördögi:
Háromszor fizeti vissza Döbrögi!
(Még egyszer köszönünk mindent)”
Zsuzsa és Gergely


*****
Sziasztok! „Nagyon szépen köszönjük a vendéglátást. :) Attilára mély benyomást tett a  nálatok vendégeskedés, és az Őrség. :) Szerintem sűrűn vissza fog járni hozzátok. A reggelit az óta is emlegeti.
Én, meg már holnap vissza szeretnék menni, alig várom, hogy ott éljek, és sűrűbben találkozzunk, beszélgessünk, tanuljak tőletek.”
Katt


Járt már "Tündérfalván?"
„...Sikeresen hazaértünk, s bár rövid volt az ott eltöltött idő, nem győztük mesélni a látottakat, hallottakat és persze hozzá mutatni a képeket: Mindenkinek annyira tetszett minden, hogy megbeszéltük anyuékkal is, csapatosan fogunk visszamenni. Persze mindenkit más-más fogott meg a beszámolónkból, az anyukáknak a táj, a ház ahol laktunk a miliő, az apukáknak a mézes pálinka, a masszázs és persze a fenséges házi koszt indította be a fantáziáját. ...hát igen, mi már voltunk „Tündérfalván”!!! Reméljük, megmarad a hely is és Ti ilyennek amilyenek vagytok! „

Norbi & Zsuzsó
****


















„Kedvetlen voltam, mire odaértünk, aztán jött a csoda…
A „házigazda” mosolygós, kedves fogadtatása, az ég kiderült, a ház szépsége, a kert zöldje, a virágok és ház illata. Mire beértem a házba, éreztem kikapcsoltam, nem érdekelt már semmi, nem is emlékeztem az elmúlt órák fáradalmaira, mintha hazaértem volna. A házban pár óráig nem is tértem magamhoz, annyi inger ért, csak kapkodtam a fejemet és figyeltem a részleteket. Az Őrség maga is egy csoda… azok a kis falvak, a házak, az emberek. Szombat este éjszakába nyúlóan beszélgettünk egy pohár bor és gyertyafény mellett, az esőt hallgatva. Már szombaton megfogalmazódott bennünk, hogy ott szeretnénk élni. Szóval nem tudtunk betelni az élménnyel, amit ez a rövid hétvége adott. 
Remélem, még találkozunk!”
Cs. Németh Éva



















Kedves Lajos!

„Köszönetünket szeretnénk kifejezni a számunkra nyújtott, minden igényünket kielégítő pihenés miatt!
Nagyra értékelem azt a sok áldásos munkát, amit ebbe az " ékszerdobozba " bele tettek.
Külön öröm volt számomra, hogy feleségében " rokonlelket " találtam, gondolom nem véletlenül esett a választásom az Önök Vidéki Házára.

Még egyszer nagyon köszönöm, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy ez a születésnapi ajándék maradandó élmény legyen!

Bízom benne, hogy még találkozunk!”

Szávai Szilvia
*****
Köszönöm Lajos,

„És nagyon köszönjük a kellemes hétvégét, és kedvességüket is!
Már itthon vagyunk, megrágtuk, átgondoltuk :-)
és továbbra is így gondoljuk, tényleg a földi paradicsomban éreztük magunkat.”

Ákos/Timi
 *******

Kedves Lajos és Marika!

„Furcsa volt az Őrségbeli és Önöknél tapasztalt nyugalom, béke és lelassult környezet és hangulat után ismét visszarázódni az itteni nyüzsgésbe.
Zoli azt mondta tegnap, mintha meseországban lett volna ott 4 napig, és valóban. Kis kastélyuk és hatalmas udvaruk hangulata nagyon magával ragadó, többször is felemelgettünk azóta, mint ahogy a nyugodt életmódot is.
Úgy érezzük, mindketten pozitívat tanultunk és tapasztaltunk Önöknél: a ház körüli teendők, a vidéki életmód, az alkotni vágyás, a művész lét. Pont erre volt szükségünk!
Örültünk az udvari ténykedésnek is, és jó érzés volt, hogy magától jött a tevékenykedés érzése belőlünk ott akkor, és annak is, hogy biztosítottak is rá nekünk lehetőséget!
Szép volt a tavaszt ébredni látni.
Alapvetően Zolival mindketten kreatív hobbyt kedvelő, alkotni vágyó emberek vagyunk, és az Önöknél eltöltött idő alatt ez bennem még inkább felerősödött. Keresem, hogy miből mit lehetne csinálni, és mi mire lehet jó még egyszer :-)

Köszönjük a figyelmeztetést, mert a gomba valóban mérgező volt, és reméljük, hogy nem mi voltunk az egyetlen pár arrafelé mostanában, aki oly lelkesedéssel szedett össze egy jó nagy adag mérges gombát, mint mi ;) Remélem, senki nem evett belőlük! Egyszer biztosan sikerül majd igazi kucsmagombát is szednünk!
Mindent nagyon köszönünk és minden jót kívánunk Önöknek! „

A mielőbbi viszontlátás reményében köszönünk el,
Viki és Zoli Budapestről



Kedves Marcsi és Lali!

„A forró nyár továbbrepített minket utunkon és jelenleg mindannyian máshol vagyunk:
Blanka Magyarországon egy gitártáborban, Heni Brüsszelben, mert várta a munkahelye és én pedig Marseille-ből írom ezt a levelet, miután oktatóként részt vettem egy fiatal vezetői tréningen.

Mondhatnám Kerkafalva már csak egy kedves emlék mindannyiunknak, de ez nem lenne teljesen igaz, mert a veletek való találkozás, mint minden igaz és mély emberi találkozás, megváltoztatott minket: kicsit jobb emberek lettünk. Olyanok, akik kicsit jobban értik és érzik az élet, a természet és az ember csodáját, akik jobban hisznek a mindennapok varázsában és akik tudják, hogy az egymásra figyelő szeretet az, ami átsegíthet a félreértéseken, nehézségeken, gondokon.

Egyszerűen szólva: nagyon jól éreztük magunkat nálatok és köszönjük, hogy beemeltetek minket az általatok teremtett csodavilágba. Amelynek, bevallom, fontos része volt - főleg a két bika részére - a finom és kiadós étkezés!”

Barátsággal, Heni és Blanka nevében is:
Zoli=
2013 aug.

Kedves Marcsi és Lajos!

„……ma újra ellátogattam a weboldalatokra és ismét magával ragadott az az érzés, ami ottlétemkor is elfogott: a nyugalom, a végtelen befogadó készség és szeretet, amivel fogadtatok bennünket ... számomra az idei év nagy élménye volt.

Ölellek benneteket! Jocó is üdvözletét küldi!

Minden jót nektek!”

Tárkányi Mária, Papp József
Csorna

Kedves Marcsi és Lali!
 
„Már gondolatban több levelet is megfogalmaztam Nektek, de csak most van lehetőségem végre szavakba önteni a gondolatokat.

Szeretnénk köszönetet mondani a Nálatok töltött néhány csodás napért. A gyönyörű hely, a nyugalom, a Ti kedves személyetek biztosíték volt arra, hogy feltöltődve, kipihenve térjünk haza.
Az első benyomás számomra mindig nagyon fontos, és amikor megláttam a házatokat, nem is keresgéltem tovább, tudtam, jó helyre kerülünk.
Nagyon remélem, hogy lesz még alkalmunk találkozni, Nálatok töltekezni, pihenni.
Ha mifelénk jártok, szívesen látunk Benneteket.

Néhány képet küldünk, fogadjátok szeretettel!

Munkátokhoz, életetekhez sok-sok erőt és lelkesedést kívánunk!”

Üdvözlettel: Éva és Zoli
 


Kedves Marcsi, Lajos,

„Minden nap eszünkbe jutottatok, így nem tudom
megállni, hogy ne írjak nektek, és ne köszönjem meg
még egyszer mindannyiunk nevében azt a csodás egy
hetet, amit nálatok töltöttünk.
Annyira felemelő volt, és annyira jól éreztük magunkat,
mint már nagyon régen nem.
Furcsa volt visszatérni a fővárosba, minden olyan
büdös volt és koszos, komor az Őrséghez képest.
Az a vidék az tényleg egy csoda!

Tavasszal visszamennénk!

Szép nyárvégét kívánunk nektek, és további sok,
kedves vendéget.

Szeretettel,”

Judit, Luca és Laci

Kedves Marcsi néni és Lajos bácsi!

 „Ezúton is szeretnénk megköszönni azt a három felejthetetlen napot, amit Önöknél tölthettünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Mesebeli és varázslatos hely.  A béke és a nyugalom szigete.
 Reméljük, mielőbb visszatérhetünk és még több időt tölthetünk Önöknél.”

Köszönet mindenért.

Üdvözlettel: Kovács Diána, Biró Endre és a kis Nimike

u.i.: Nimike naponta megemlíti Lajos bácsit és a kis házikót! :)

Visszavágyunk!


 Kedves Marcsi és Lali!


„Kerkafalvai pihenésünkből szerencsésen megérkeztünk.
Nagyon örülünk, hogy Rátok találtunk és ilyen kellemes helyen töltődhettünk mielőtt újra munkába állunk. Sokat emlegetünk Benneteket!

Nagyon hiányzik az ottani hangulat, máris úgy éreztük, hogy pótolni kell valahogyan,ezért Marcsi meglepetés vacsoráját  vasárnapi ebédként elkészítettem.




Küldök képet a sütiről, a többit nem tudtuk lefotózni, olyan gyorsan elfogyott!
Reméljük jól vagytok! Jó egészséget és minden jót kívánunk Nektek!”

Szeretettel üdvözöl Benneteket:

Tündi és János

Igen, a fenti vendégek vagy többször visszatértek, vagy ismerőseiket küldték hozzánk, sőt többen házat vásároltak, látva a mi életünket.

Újabb üzenetek majd a blogban találhatók.

Ugye, sok szép tája van hazánknak?

Akkor miért éppen az Őrség?!

Talán azért, mert:

-már a neve is misztikus, nincs még egy tájegységünk, amelynek ilyen különös jelentése lenne.

-juniusban az ország belül már száraz, porzik, itt viszont zöldell, virul a táj.

-együtt vannak a hatalmas erdők-csodás rétek-és sok-sok tó, termálvizek, gyógyító földsugárzások.

-„Home mensura”- az ember a lépték, mondta Protagorasz, -és folytatva az idézeteket:
„Isten, avagy a természet”.. -Spinoza szerint.
Csodálatos ezek a gondolatok, és azért is érdekesek, mert mindkettő mintha itt fogant volna meg ókori íróikban.
Emberléptékű ez a táj és az épített környezet.
Itt nincsenek katedrálisok, de a százados fák között, vagy a veleméri kis középkori templomban, nem kell hívőnek lennie, hogy szinte testközelben érezze magát az ember a „fentiekkel”.

-Azután a hármas határ; délre és nyugatra folytatódik az Őrség azon része, ami valamikor ide tartozott. Érdemes körülnézni azokon a vidékeken is, amelyek most gazdagabbak és kevésbé lettek tönkretéve, vagy lerombolva, mint a magyar várak.

Igen:

- Őrség, a béke utolsó szigete......
itt; - van még csend, itt; - van nyugalom,
itt; ahol nincsenek üzemek-gyárak, nem rombolja a tömegturizmus,
itt; kedves emberek fogadják az ide-látogatót.

És itt a Vidéki Ház, amely több mint egy szállás!
Kis falunk neve először a 13-14. században szerepel dokumentumokon..
Akkor még két külön településként, mint Péntekfalu és Németfalu, később Kerka előnévvel ellátva.
Református kisnemesek lakták a 17. századtól. Előbb a Bánffyak, majd a Nádasdy család, utoljára herceg Eszterházy Miklós birtokolták a környéket.
1950-től a két ikerfalu együtt, Kerkafalva néven alakult ujjá.
A harmincas években még 500 fő feletti volt a lakosok száma, iskola, posta, bolt, vágóhíd, malom és persze kocsmák voltak a faluban. Most már egyik sincs az alig 120 fős kis településen.
Megmaradtak viszont a régi házak. II. József idejében épült alsó-ausztriai gazdag parasztházak mintájára, melyek csak itt az Őrségben és környékén találhatók meg.
A téglát és cserepet olasz téglavetők készítették a falvak szélén, az itt található kitűnő agyagból.
A házak famunkái, úgy az ács- mint az asztalosmunka az itteni szakemberek különleges –velük született- érzékét dicsérik.
Érdekes, hogy nincsen két egyforma ház, amelyeknek ornamentikája megegyezne, pedig mindegyik gazdagon ellátott díszítésekkel. Ezek a díszek nem hivalkodók, nagyon jó ízlésről tanúskodik, és olyan kőműves munkákról, amelyet sajnos ma nem nagyon találunk.
A képen látható házunk tervrajza, nehéz elképzelni, ez alapján hogyan építették fel ezt a házat
1888-ban?
Mint a rajzon is látható, valamikor ez a ház is négyoszlopos tornáccal épült, amikor mi megvettük, már be volt építve az eleje.
Gondolkodtunk a visszaállításon, de meghaladta volna erőnket, valamint életvitelünkhöz
a mai állapot jobban megfelelt.
Az Őrségre jellemző fagerendás házak mellett e házak is nagyobb megbecsülést érdemelnének, hiszen nem akármilyen szakmunka, amely segítségével felépültek.
Az ország –beleértve Erdély építészeti hagyományait is- legjobban feldolgozott gyűjteménye Malonyai köteteiben található. Sajnos az Őrséggel nem foglalkozott, de a többi tájegység feldolgozásából látható, hogy a XIX.sz. végéig ilyen kivitelezésű házak nem épültek másutt.


Gondolatok életünkről, házainkról, kertekről, vendégekről és úgy összevissza…

Jó a nagy elhatározások előtt fohászkodni a segítő szellemekhez, az ősökhöz, hogy legyen kitartás türelem.
Tizenöt éve vettük meg ezt a házat, hagytuk ott régi otthonunkat.
Tizenöt év sok is kevés is egy ember életében. Sok, mert az ember ötvenen túl másképp számolja az éveket és másképpen is telik az idő.
Kevés, mert egy más életformát-szellemiséget kíván az itteni élet.





















Innen jöttünk. A szigligeti várból látható háttérben a Szentgyörgyhegy, ahol előzőleg laktunk. Háttérben a Csobánc, balra Tapolca, jobbra van a Badacsony, hátunk mögött pedig a Balaton.

Miért hagytuk el ezt a csodaszép tájat?
Mi sem tudjuk…úgy ahogyan a gólya sem tudja, miért repüli át a fél világot, hogy itt rakja meg fészkét Kerkafalván.
Rendszeresen besétál a gólyapár a kertbe, biztosan várják, hogy elkészüljön végre a tókánk, amit régóta tervezünk.










Hogy is nézett ki a ház és környéke 15 évvel ezelőtt?
Lehangoló az elhagyatottsága és felemelő, mert látható volt az a szakmai tudás, ahogyan 125 éve megépítették.






















Olyan volt, mint egy nagyasszony, aki már nem „nagy” és már „asszony” sem, de, ami egyszer jellemzője volt az nem tűnik el.

… és hány ilyen gyönyörűség várja megújulását környékünkön.
Szívünk szakad meg amikor látjuk pusztulásukat.

Hazánk eldugott sarkában a gerendaházak „országában”
125 éve csodálatos házakat kezdtek építeni.
Jó lett volna látni az itt élők meglepetését.

Nem akármilyen házak voltak ugyanis ezek:

II.József alsó Ausztriában építtetett egy mintafalut ésennek házait másolták le 100 év után, és Hahót Mátyás kőműves mester tervei alapján
1888-ban felépült ez a ház, amely most a mi vendégházunkként működik.
(megvan az eredeti tervrajza)

A „mienk” volt az első, és a múlt század elejéig több hasonló épült a környéken.
A legteljesebb utcasor a mi falunkban, a mi utcánkban épült.

Sajnos a 60-as, 70-es években többet „modernizáltak” a kor jellegtelen kockaházait utánozva.
Pedig csodálatos lehetett utcánk ilyen házak sorával.

Köztük és mellettük persze, jelen voltak az Őrségre jellemző fagerendás házak is.
Érdekes, hogy a szegény, elmaradott vidéknek beállított tájegység lakói között voltak jó néhányan, akiknek volt igénye, -és pénze- ilyen, országos viszonylatban is különlegesnek számító épületek (lakóházak és gazdasági épületek) létrehozására.

Nem csoda, hogy e lerobbant ház-együttes ebben az állapotban is megragadott bennünket.

A varázslatos a dátum: 1888
Az évszám, ami az oromzaton díszeleg.

A három nyolcas a gazdagság, a hit jelképe, sok-sok hit, amivel épült és szépült….
Nekünk az utóbbi jött be, az elsőre még várni kell, vagy elődeink „learatták”.

Persze ehhez a hit mellett mindkettőnk kreativitására, ízlésére is szükség volt.
















Nagy előnyünk az, hogy több kézműves foglalkozásban jártasak vagyunk.























Jó adottságok, jó energiák, szinte maguk kínálták a megoldásokat.

Megújult az istálló, műhelyek lettek belőle.
Itt készültek a textilek, itt volt a vasas és asztalos műhely.

Itt jött létre mindaz, amiből egy ideig még éltünk –iparművészeti textilek- és itt a házakat díszítő tárgyak.
Lsd. Honlapunkon munkáinkat: www.falusivendeghaz-utazas.hu



Aztán változott a világ és elkezdtünk foglalkozni a vendégfogadással.

Kialakítottuk az apartmanjainkat, és szerencsére jönnek a vendégek.
Jönnek és gyönyörködnek a házakban.
Ezzel kapcsolatban érdekes gondolataim vannak, amire szívesen várnék megjegyzést, meglátást.

Az a helyzet, hogy akkor, amikor elmegyünk valahova kirándulni, üdülni, ott általában hangulatokat keresünk, és hangulata nagyrészt a régi patinás épületeknek van.
Ez nagyon érdekes: egy példa: akkor, amikor elkezdődtek a kapolcsi napok, élvezték a vendégek azt a patinát, amit abban a kis balatonfelvidéki faluban találtak.
A részben lepusztult épületeket, a bazaltfalak különleges szépségét, a táj és az épített múlt egységét.
Mi történt néhány év múlva?
Az üzletet látva a falusiak elkezdték az épületek, (itt nem csak a lakóházakról van szó) átépítését, újak létrehozását.
Igen, ám de ezt már nem úgy építették, mint régen, -a bazaltot sárba rakva, amit idővel részben kimos az eső és ottmarad a szép fal-, hanem betonba, ami megöli a gyönyörű köveket.
Hangulata pedig semmi.
Általában ez a helyzet mindenütt.
Felújítani lehet, kell is, de vigyázva arra, hogy ne tegyük tönkre a táj, a falu, a tájegység hangulatát.
Borsos Miklós szobrászművész írja könyvében egy franciaországi látogatása, pontosabban Les Arcs városában látottak alapján a következőket:
A város felkért művészeket, írókat és másokat, hogy hozzák rendbe a várnegyed régi házait, de kívülről nem nyúlhatnak hozzá.
Hát ez az!
Erre kellene nálunk is vigyázni.
Ezért sajnálom, hogy mi is megpróbáltuk teljesen felújítani a házat kívül is.


Gondolják el, -csak egy-két példát mondva: mi lenne Velencével, az adriai kis városokkal, vagy akár Szentendrével, ha minden háza puccba-vágva, rikító divatos műanyag festékkel lenne felújítva”?
Mert ugye ez a modern? Vége lenne minden hangulatnak!
Mutatok egy itteni példát:
A veleméri templomot restaurálták.
Én nem láttam, hogyan nézett ki előtte, de megtaláltam a „másfél millió lépés Magyarországon”sorozatban..
Íme két kép:















Mennyivel másak az ódon kőfalak, mint a sárgára vakolt-meszelt, jellegtelen mostani.
A tető cserepezéséről nem is szólva.
Biztosan lehetne valamilyen pályázat segítségével visszaállítani a fazsindelyt.

Annak idején, amikor megkedveltem a lakberendezést, a romantikus francia megoldások fogtak meg igazán. Akkor még nem ismertem az előbb említetteket,
de érdekesnek találtam, hogy egy régi kívülről lerobbantnak látszó, de nagyon hangulatos épületben belül csodákat lehetett találni.
Fantasztikus ez a kontraszt.
Szeretjük az újszerűt, még a minimális is, de ami igazán megfog, az emberléptékű, emberközeli, harmonikus, romantikus miliő.
…....................